Könnyű, nyári gondolatok

Most én is úgy jártam, mint azok a tudósok, akik tudományos értekezést írnak arról, hogy például egy 5000 évvel ezelőtt a Dunába fulladt ember férfi volt-e, vagy nő (példaként persze bármi más balgaság is behelyettesíthető).

Szóval, az történt, hogy elolvastam, illetve alkalmazni akartam a 10 éve meglévő - lényegében általunk „gyártott" - MSZ 18150-1:1998 keskeny sávú korrekcióra vonatkozó előírásait.
...merthogy a vizsgált zaj észrevehetően búgó jellegű volt

A kiemelkedő tercsávban és környezetében a következő értékeket mértem, amikor a zajforrás működött:

L_40Hz        63,6 dB
L_50Hz      69,2 dB
L_63Hz      60,5 dB

Az 50 Hz-es kiemelkedés ΔL_terc = 5,8 dB,
tehát alkalmazni kell a keskeny sávú korrekciót, és ha ezt a kiemelkedést veszem figyelembe, akkor

K_ton = 1,8 dB.

Ezután megmértem az alapzajt, amikor a gép leállt:

L_40Hz        60,5 dB
L_50Hz           60,4 dB
L_63Hz           57,2 dB

A mért A-hangnyomásszintek a két esetben a következők voltak:

- Működéskor:  L_Aeq,mért 57,0 dB
- Alapzaj:         L_Aa        45,9 dB

Ezzel K_a = - 0,4 dB

és

L_Aeq = 56,6 dB

A szabvány nem foglalkozik azzal, hogy a keskeny sávú korrekcióhoz a terc-hangnyomásszintek értékelésekor is alkalmazni kell-e az alapzaj-korrekciót.

Mivel a 4.5.3 pontban szó van arról, hogy a vizsgált zaj terc-hangnyomásszintjének meghatározását az alapzaj-korrekcióval kell elvégezni, gondolhatunk arra, hogy a mi esetünkben is így kell eljárni.

Ekkor az alapzajjal korrigált terc-hangnyomásszintek a következők lesznek:

Itt ΔL_terc = 7,9 dB,

és ezzel a keskeny sávú korrekció:

K_ton = 3,9 dB

A kétféle értékelésből (kerekítve)

L_AM = 58 dB, illetve L_AM = 61 dB

zajterhelést kapunk.

Az eltérés 3 dB, márpedig ez sok!!!

Az én véleményem:

- mellyel (természetesen) vitatkozni lehet, sőt kell, már csak azért is, mert jó lenne, ha ebben a kérdésben is mindenki egyformán gondolkodna :)

A szabvány (nagyon helyesen) a zaj szubjektív megítélésétől teszi függővé, hogy a keskeny sávú korrekcióra egyáltalán gondoljunk is.

Az a lényeg tehát, hogy milyennek ítéljük a zajt. Ezt pedig akkor tesszük meg, amikor a zajt halljuk, és ebben a „hallásban" az alapzajt is tartalmazó, első mérés eredményei vannak.

A korrekciót így a „totál" mérés eredményeiből kellene meghatározni!

Természetesen az alapzaj-mérésnek is van értelme, sőt fontos is, mert így tudjuk igazolni, hogy a kiemelkedést biztosan a zajforrás okozza.

Ennyi „sarkos" kijelentés után (tőlem szokatlan módon?) máris ellentmondok magamnak.

Mert azt én is tudom, hogy az alapzaj nem a környezeti zajhelyzetet jellemzi, így lehetnek olyan egyébként csendesebb időszakok, amikor az alapzaj „nem szól bele" a zajforrás zajába, és ha sikerül ilyen körülmények között mérnünk, akkor a korrekció a második esethez közelít.

Tehát, gondolkozzunk, és vitatkozzunk egy kicsit erről is!

Kvojka Ferenc