A közelmúltban több olyan szabvány és jogszabály is megváltozott, amely kapcsolódik a homlokzati szerkezetek hangszigetelési követelményeihez és a helyiségek közlekedési zaj elleni védelméhez. A már megjelent és a megjelenés alatt lévő dokumentumok között azonban több ponton ellentmondás van, és egyes előírásaik olyan szabályozást konzerválnak, amely lehetetlen helyzetbe hozza az épület tervezőjét.

Melyek az új műszaki szabályozó dokumentumok?

Az épületek hangszigetelési követelményeit 2007. április 1. óta új szabványok tartalmazzák. Az MSZ 15601-1 [1] az épületen belüli hangszigetelési követelményeket, az MSZ 15601-2 [2] pedig a homlokzatok hangszigetelési követelményeit szabályozza. E szabványok egyik újdonsága, hogy a súlyozott hangszigetelési jellemzők (Rw, R'w) mellett a követelményértékekben megjelentek az ún. színképillesztési tényezők is (C, Ctr). Ezek alkalmazása esetén a korábbiaknál árnyaltabban és pontosabban lehet megítélni a léghangszigetelő képességet [6, 7, 18, 19.
A szabványokkal kapcsolatban számos félreértést okoz az önkéntesség helyes értelmezése. A szabványok alkalmazása önkéntes ugyan, de valójában nem kerülhetők meg. Ennek oka, hogy az építésügyi ágazatban a szabványokra több jogszabály is hivatkozik, például az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) [17], 50. §-ának (3) bekezdésében. Ezért az építmények megvalósítása során több szakterületen – többek között a zaj- és rezgés elleni védelem területén – a vonatkozó nemzeti szabványok előírásainak megfelelő, vagy azokkal legalább egyenértékű megoldást kell alkalmazni. Így az épületakusztikai szabványokban előírt hangszigetelési követelményértékek gyakorlatilag minimumkövetelményként működnek, azoktól legfeljebb pozitív értelemben lehet eltérni. A kielégítő hangszigetelés tehát mind jogi, mind műszaki szempontból egyértelműen számonkérhető, a követelményértékeknél kisebb teljesítőképességű épületet nem szabad sem tervezni, sem megvalósítani.
A környezeti zaj- és rezgésvédelemre vonatkozó jogszabálycsomag átdolgozása után a régieket felváltó, három új jogszabály jelent (jelenik) meg. A szakterületet átfogóan szabályozza a 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet [8]. Ehhez szorosan kapcsolódik két, alacsonyabb szintű jogszabály. A 93/2007. (XII. 18.) KvVM-rendelet [9 a zajkibocsátási határértékek megállapításával, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésével foglalkozik.
A szabályozás harmadik eleme tartalmazza a zaj- és rezgésterhelési határértékeket. Ennek a jogszabálynak azonban átmenetileg még a régi változata van érvényben: a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet [10]. A különböző szakmai egyeztetések, konferenciák során természetesen információkhoz lehetett jutni az új jogszabály [11] tervezetéről.

Hogyan biztosítható a helyiségek közlekedési zaj elleni védelme?

A helyiségekben a közlekedési zajok ellen az épület külső határolószerkezeteinek megfelelő kialakításával lehet védekezni. Az első lépés, hogy hangszigetelési követelményt állapítsunk meg a homlokzatra. Ez nem egy állandó számérték, mert nagysága több paramétertől is függ. Ezért a konkrét épületre vonatkozó követelményt akusztikai számításokkal kell meghatározni, ennek módját szabályozza az MSZ 15601-2 [2. A követelmény a helyiség külső határolószerkezeteinek összességére vonatkozik (falak, nyílászárók, légbevezetők stb.).
A homlokzat szükséges hangszigetelő képességét a következő paraméterek figyelembevételével kell kiszámítani:
– a mértékadó külső közlekedési zaj;
– a helyiség rendeltetésének megfelelő, megengedett belső zaj;
– a helyiség homlokzati felületének mérete;
– a helyiség hangelnyelési jellemzői;
– a homlokzat mértékadó külső zajterhelésének mérési-számítási helye és a homlokzat síkja közötti távolság.
Tervezés során a homlokzati elemekből olyan szerkezeti összeállítást kell kialakítani, amely helyszíni körülmények között megfelel a helyiség teljes homlokzatára vonatkozó, eredő léghangszigetelési követelménynek. A számítási módszert az MSZ EN 12354-3 [4 tartalmazza, de – ezzel összhangban – a leggyakoribb esetekre az MSZ 15601-2 [2 is megad összefüggéseket.
A szabályozás az ellenőrzéssel válik teljessé: a homlokzat hangszigetelésére vonatkozó helyszíni akusztikai mérések előírásai az MSZ EN ISO 140-5 [5 szabványban találhatók.

Milyen ellentmondások vannak a műszaki szabályozás elemei között?

Az előző fejezetben bemutatott módon, az MSZ 15601-2 [2 a kapcsolódó európai és nemzetközi szabványokkal együtt logikus, korszerű elveken alapuló szabályozást valósít meg. A zaj- és rezgésvédelmi jogszabályok eltérő koncepciója következtében a szakterületen azonban kettős szabályozás alakult ki.

• Eltérő módon megszabott követelmények
A 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet (és a helyébe lépő, tervezett jogszabály) [10, 11. az épületek zajtól védendő helyiségeiben zajterhelési határértéket ad meg a csukott nyílászárók mellett behatoló közlekedési zajra. A jogi szabályozás tehát a korábbi és jelenlegi épületakusztikai homlokzati követelményszabványokat figyelmen kívül hagyva, a közlekedési zaj ellen a helyiségben megadott zajterhelési határértékkel kíván védekezni. Ez a megoldás több okból is kifogásolható.
Az előbbiekkel összefüggésben a 284/
2007. (X. 29.) Korm. rendelet [8 használja 2. §-ának m) pontjában a „megfelelő passzív akusztikai védelem” fogalmát: „az épületek védendő helyiségeire vonatkozó belső téri zajhatárérték kielégítését biztosító épületszerkezetek kialakítása, szerkezeti elemek beépítése”.
A megvalósításhoz a jogszabályok azonban nem adnak semmilyen támpontot, a közlekedési zaj elleni passzív akusztikai védelmet valójában csak az új homlokzati követelményszabvány alapján lehet műszakilag korrekt módon megoldani.
Így jelenleg a helyiségek közlekedési zaj elleni védelmét egyaránt szabályozza:
– jogszabály, ahol a belső immissziós zajhatárérték a követelmény, valamint
– szabvány, ahol a homlokzat helyszíni beépítésre vonatkozó, eredő léghangszigetelése a követelmény, a belső zajszint az egyik számítási paraméter.
Ez kettős szabályozást jelent, amely műszaki ellentmondást rejt magában. Az épület nem tervezhető meg a homlokzatra vonatkozó hangszigetelési követelmény nélkül, ezt pedig több paraméter függvényében lehet csak kiszámítani. A jogszabály azonban kiemeli az öt számítási paraméter egyikét (belső zaj) és egyidejűleg önálló követelményként kezeli. Ez viszont túlhatározottá teszi a feladatot, és jogi illetve műszaki bizonytalanságokat okoz.
Az egyértelmű szabályozás és a bizonytalanságok elkerülése érdekében, a követelményt egyazon szabályozó dokumentum szerint, és egyfajta módon kell megszabni és ellenőrizni! A követelményt a homlokzatra vonatkozó helyszíni eredő léghangszigetelés formájában lehet reálisan és korrektül meghatározni (MSZ 15601-2) [2, nem pedig belső zajhatárértékkel!
Mindez összhangban van az európai műszaki szabályozással, mert a homlokzat hangszigetelő képessége európai szabvány szerint tervezhető (MSZ EN 12354-3) [4, a homlokzati hangszigetelés mérésére pedig nemzetközi (és egyúttal európai) vizsgálati szabvány áll rendelkezésre (MSZ EN ISO 140-5) [5.
A környezetvédelmi jogszabályok koncepciója viszont nincs összhangban az építésügyre vonatkozó európai közösségi jogi szabályozással, amely szerint a kész építményre lehet és kell követelményeket megállapítani. Ezekből aztán tovább származtathatók az egyes épületszerkezetekre, ill. termékekre vonatkozó követelmények.
Az építményekkel szemben támasztott alapvető követelményeket – az Európai Unió 89/106/EGK jelű irányelvével összhangban – két hazai jogszabály tartalmazza. A követelmények röviden, felsorolásszerűen megjelennek az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény [16 31. § (2) bekezdésének c)-h) pontjaiban, részletesebben kifejtve és értelmezve pedig az OTÉK [17] IV. fejezetében találhatók meg.
Az építményekre vonatkozó hat alapvető követelmény egyike a zaj- és rezgésvédelem. Ennek egy példája az az általános európai gyakorlat, amely szerint az idegen lakásokból származó zajra sem zajhatárértéket adnak meg, hanem a helyiségek között írnak elő hangszigetelési követelményt.

• A belső téri zajszint eltérő értelmezése
A szokásos méretű, alakú és berendezettségű zárt terek (pl. lakószobák) akusztikai viszonyaira az ún. diffúz hangtér közelítése alkalmazható. Ez röviden azt jelenti, hogy az energiaáramlás nem mutat irányítottságot, és a térben állandósul a hangnyomásszint.
Az előbbiek miatt az MSZ 15601-2 [2] a helyiség belső zajszintjét a – diffúz terekre fizikailag értelmezhető – térbeli átlagos hangnyomásszintként veszi számításba. Ez az értelmezési mód van összhangban a léghanggátlási szám fizikai tartalmával is, továbbá a kapcsolódó MSZ EN ISO 140-5 [5 és MSZ EN 12354-3 [4 nemzetközi és európai szabványokkal.
A jelenleg még érvényes 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendeletben [10 a belső téri zajszint értelmezése és ellenőrzése az MSZ 18150-1 [3 szerint történik. E szabványban azonban az épületen kívüli, környezeti zaj mérésének gyakorlatához igazodva, a helyiségre jellemző megítélési szintnek a különböző mérési pontokban mérhető zajszintek közül a legnagyobbat tekintik. A belső téri zajszint így értelmezve, szabványos módszerekkel nem tervezhető, ill. nincsenek kellő pontosságú tapasztalatok a térbeli átlagos hangnyomászszint és a valamely pontban kialakuló maximum közötti eltérésre.
Az ismeretek jelenlegi szintjén a számítás csak olyan nagy biztonsági tényező alkalmazásával végezhető el, amely nem ritkán műszakilag és gazdaságilag irreális homlokzati megoldást eredményez.
Ez a probléma várhatóan megoldódik, mert a tervezett új jogszabályban [11 a belső téri zajszinteket már térbeli átlagos hangnyomásszintként fogják értelmezni. Az egyértelműség érdekében fontos azonban, hogy a jogszabály e tekintetben hivatkozzon az MSZ EN ISO 140-5 [5] szabványra, amelyben pontos szabályozás található a térbeli átlagos hangnyomásszint mérési eljárására.

• Milyen feltételek mellett kell teljesülnie a követelménynek?
A 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet (és a helyébe lépő, tervezett jogszabály) [10, 11 úgy ír elő belső téri zajhatárértéket a közlekedésből származó zajra, hogy azt nem köti semmilyen külső feltételhez. Ebben a formában azonban, a követelmény teljesülését az épület tervezője nem tudja kellőképpen befolyásolni!
Épületet tervezni csak egyezményesen megállapított, mértékadó hatásokra lehet, ezért kell alkalmazni pl. a tartószerkezeti tervezés során a mértékadó hóterhet, szélterhet, hasznos födémterhet stb.
A homlokzat akusztikai tervezésénél a fő probléma, hogy a belső zajszint értéke alapvetően függ a tényleges külső zajszinttől. A tervező azonban a homlokzat mértékadó zajterheléséből tud csak kiindulni, a közlekedési zaj tényleges, pillanatnyi értékét befolyásolni nem tudja, ez előre nem látható okokból akár hosszabb időszakra is megnövekedhet (forgalom átterelése baleset, útjavítás miatt stb.). Ilyen extrém állapot jött létre pl. a 4. metró építése miatt kb. egy éven keresztül, amikor a Fehérvári út lezárása idején a kertvárosias kis mellékutcákba terelték a villamospótló buszokat és az egyéb forgalmat.
A közlekedési eredetű zaj tekintetében a belső zajhatárérték követelményként való előírása azért is különösen elfogadhatatlan, mert a jelenlegi és a tervezett értelmezés szerint [10, 11, annak bármikor és bármilyen szituációban teljesülnie kell. Ez pedig mind jogi, mind műszaki szempontból képtelenség!
Így most előállhat az a helyzet, hogy ha a külső közlekedési zaj bármely okból túllépi a megengedett, ill. reálisan számításba vett értéket, akkor az épület tervezőjét perelik be és kötelezik kártérítésre, hiszen a zaj a belső térben is értelemszerűen túllépi a megengedett értéket.
Az előbbi probléma vélt kivédésére a 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet [8] 9. §-ának (2) bekezdésében tartalmaz egy olyan megfogalmazást, hogy: „… A védendő épületet, helyiséget úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a külön jogszabály szerinti belső téri zajterhelési határértékek a használatbavétel időpontjára teljesüljenek.”
Ez azonban a problémát nem oldja meg! Szélsőséges közlekedési helyzet bármikor kialakulhat, akár a használatbavétel időszakában is, és ez független a hoszszú távú forgalomnövekedés hatásától.
Azokban az esetekben pedig, amikor a belső téri zajterhelési határérték a gépészeti berendezésekből származó zajra vonatkozik [10, 11, kifejezetten hibás a határérték teljesülését a használatbavételhez kötni! A gépészeti berendezések idővel elhasználódnak, akusztikai paramétereik romlanak. Az épületgépészeti zajforrások a közlekedési zajforrásoktól eltérően kontrollálhatók, és épp a zajhatárérték folyamatos betartása érdekében azokat rendszeresen kell karbantartani, szükség esetén újra beállítani, majd végső esetben cserélni.
Végeredményben tehát, a közlekedési zaj elleni védelem csak úgy szabályozható korrekten és egyértelműen, ha bármely típusú követelmény teljesülését a mértékadó közlekedési zajhoz kötjük.

• Mit tekintünk mértékadó közlekedési zajnak?
A mértékadó közlekedési zajra vonatkozó legmagasabb szintű szabályozás a 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendeletben [13] található. A jogszabály 2. sz. melléklete tartalmazza a közúti közlekedés zajkibocsátásának számítását, 3. sz. melléklete pedig a közúti közlekedési zaj mérését. A 4. sz. mellékletben található a vasúti közlekedés zajkibocsátásának számítása, az 5. sz. mellékletben pedig a vasúti közlekedési zaj mérése.
A repülési zajjal kapcsolatos szabályozást a 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet [14 és a 18/1997. (X. 11.) KHVM-KTM együttes rendelet [15 tartalmazza.
Néhány ponton kisebb ellentmondások találhatók a mértékadó zajra vonatkozó előírások és a zajhatárérték rendelet között. Ennek oka, hogy a 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet [13 kidolgozásának eredeti célja kizárólag az volt, hogy bizonyos részletszabályokkal kapcsolódjon a 280
/2004. (X. 20.) Korm. rendelethez [12, amely a stratégiai zajtérképek és intézkedési tervek általános előírásait tartalmazza. Részben eltérő vonatkoztatási időket használ az egyenértékű A-hangnyomásszintek meghatározására a zajhatárértékeknél a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet (és a tervezett, új jogszabály) [10, 11], valamint a mértékadó közlekedési zajnál a 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet [13]. A vonatkoztatási időtől függő mennyiségek viszonylag egyszerűen átszámíthatók és megfeleltethetők egymásnak, azonban a jogkövetkezmények miatt, az átszámítást valamelyik jogszabályban egyértelműen rögzíteni kellene.
A 25/2004. (XII. 20.) KvVM-rendelet [13] 3. sz. mellékletének 5. fejezetében a közúti közlekedésből származó zaj megítélési szintjére két eltérő fogalmat is definiál: az aktuális forgalmi helyzethez tartozó (5.1.), valamint a mértékadó forgalmi helyzethez tartozó megítélési szintet (5.2.). Azonban a zajhatárérték szempontjából csak egy fajta megítélési szint értelmezhető: a mértékadó forgalmi helyzethez tartozó. Mérés esetén az aktuális forgalmi helyzethez tartozó értékből korrekcióval kapható meg a mértékadó helyzethez tartozó érték.
Néhány esetben szükség van arra, hogy a mértékadó közlekedési zajjal kapcsolatos fogalmakat pontosítsuk, ill. különböző szituációkra értelmezzük.
A 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet [8] 14. §-ának (1) bekezdésében rögzíti a következőket: „A közlekedési vonalas létesítmény létesítésre vonatkozó engedélyezési tervének zaj- és rezgésvédelmi munkarészében igazolni kell, hogy a külön jogszabály szerinti zajterhelési határértékek a távlati forgalom nagysága mellett teljesülnek.” A 2. § o) pontja szerint: „távlati forgalom: a közlekedési létesítmény tervezésének évéhez képest 15 év múlva előrebecsült forgalom nagysága.”
A 25/2004. (XII. 20.) KvVM-rendelet [13 2. sz. mellékletének megfelelően, a mértékadó közúti közlekedési zajterhelés meghatározásának az alapja a hivatalos keresztmetszeti forgalomszámlálás szerinti, évi átlagos napi forgalom (ÁNF).
A közlekedési vonalas létesítmények létesítése és engedélyeztetése során azonban – tekintettel a 284/2007. (X. 29.) Korm. rendeletre [8 – a mértékadó szint meghatározásához külön számításba kell venni a hosszú távú forgalomnövekedés hatását a 25/2004. (XII. 20.) KvVM-rendelet [13] 2. sz. mellékletének 5. fejezete szerint.
Fontos kérdés, hogy miként kell értelmezni a homlokzatot terhelő, mértékadó közlekedési zajt akkor, ha már meglévő, ténylegesen üzemelő közlekedési létesítmény mellett készül új foghíjbeépítés. Ez nem eléggé egyértelmű az új jogszabályok alapján, ezért szükség van a részletes szabályozásra, például a következők szerint.
Első lépésben a mértékadó forgalmi helyzethez tartozó megítélési szintet kell meghatározni a 25/2004. (XII. 20.) KvVM- rendelet [13 3. sz. mellékletének 5.2. fejezete szerint. A számításban a ténylegesen üzemelő közlekedési létesítményre vonatkozó ÁNF adatokat kell felhasználni. A továbbiakban különbséget kell tenni két eset között.
Ha a mértékadó forgalmi helyzethez tartozó megítélési szint kisebb (vagy egyenlő), mint a zajtól védendő területre vonatkozó határérték, akkor a homlokzat tervezésénél a területi határértéket kell zajterhelésnek tekinteni. Így tudjuk figyelembe venni azt a körülményt, hogy most még nem, de hosszabb távon a környezeti zaj elérheti a határértéket.
Ha a mértékadó forgalmi helyzethez tartozó megítélési szint nagyobb, mint a zajtól védendő területre vonatkozó határérték, akkor a homlokzat tervezésénél a tényleges, mértékadó megítélési szintet kell számításba venni zajterhelésként.

Következtetések

1. A legfontosabb teendő, hogy meg kell szüntetni a zajhatárérték rendeletben [10, 11] a közlekedési zajból származó, helyiségen belüli zajra vonatkozó követelményt.
2. A helyiségek közlekedési zaj elleni védelmét homlokzati hangszigetelési követelmény előírásával kell szabályozni. Ezt az új követelményszabvány megfelelően megoldja (MSZ 15601-2) [2.
3. A szabályozásnak elválaszthatatlan része kell, hogy legyen a mértékadó közlekedési zaj pontos meghatározása minden eltérő szituációra.
A kérdések felvetése most azért különösen aktuális, mert a zajvédelmi szabályozás jelentős átdolgozás alatt van. Ennek során lehetőség lenne a követelmények átgondolt, egyértelmű meghatározására, összhangban az európai jogi és műszaki szabályozással.


***

Hivatkozások:

Szabványok:
[1 MSZ 15601-1:2007 Épületakusztika. 1. rész: Épületen belüli hangszigetelési követelmények
[2 MSZ 15601-2:2007 Épületakusztika. 2. rész: Homlokzati szerkezetek hangszigetelési követelményei
[3 MSZ 18150-1:1998 A környezeti zaj vizsgálata és értékelése
[4 MSZ EN 12354-3:2000 Épületakusztika. Épületek akusztikai minőségének becslése az elemek teljesítőképessége alapján. 3. rész: Homlokzatok léghangszigetelése külső zaj ellen
[5 MSZ EN ISO 140-5:2000 Akusztika. Épületek és épületelemek hangszigetelésének vizsgálata. 5. rész: Homlokzati elemek és homlokzatok léghangszigetelésének helyszíni vizsgálata (ISO 140-5:1998)
[6 MSZ EN ISO 717-1:2000 Akusztika. Épületek és épületelemek hangszigetelésének értékelése. 1. rész: Léghangszigetelés (ISO 717-1:1996)
[7 MSZ EN ISO 717-1:1996/A1:2007 Akusztika. Épületek és épületelemek hangszigetelésének értékelése. 1. rész: Léghangszigetelés. 1. módosítás: Az egyadatos értékelés és az egyadatos mennyiségek kerekítésének szabályai (ISO 717-1:1996/AM 1:2006) (angol nyelvű)

Zaj- és rezgésvédelmi jogszabálycsomag:
[8 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól
[9 93/2007. (XII. 18.) KvVM-rendelet a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról
[10 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról
[11 …/… (…) KvVM-EüM együttes rendelet a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról [a 8/2002. (III. 22.) KöM-EüM együttes rendelet helyébe lépő új jogszabály]

Közúti, vasúti, repülési zajjal kapcsolatos jogszabályok:
[12 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről
[13 25/2004. (XII. 20.) KvVM-rendelet a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési tervek készítésének részletes szabályairól
[14 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól
[15 18/1997. (X. 11.) KHVM-KTM együttes rendelet a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének részletes műszaki szabályairól.

Építésügyi jogszabályok:
[16 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről
[17 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK)

Publikációk:
[18 Dr. Szakács György: Mindig jobb-e az új ablak hangszigetelése? Építész Spektrum 2007/1. 46-49.
[19 Dr. Szakács György: A szalagparketta hatása a lég- és lépéshang-szigetelésre. 1. és 2. rész. Építés Spektrum 2007/4. 42-44.; 2007/5. 42-44.